A kuruc-labanc korban játszódik a történet. A nagyenyedi kollégiumnak volt egy rektora, Tordai Szabó Gerzson úr, aki óvta diákjait mindenféle fehérnépi csábítástól. Azonban Gerzson úrnak volt egy csodaszép lánya akit Klárikának hívták. Óvta is rendesen diákoktól. Volt két kedvenc tanítványa Gerzson úrnak, Zetelaky József és Karassiay Áron. Mikor felküldte őket a látcsőhöz, amivel épp lehetett látni Klárikát József beleszeretett. Írt neki egy szerelmes verset, amit a kertbe csempészett hátha a lány majd megtalálja. Meg is találta, de mivel nagyon jól nevelt volt odaadta az édesapjának aki aztán meg is rótta érte Józsefet. A diákok meghallották hogy a labancok feléjük járnak és, hogy élelmet követelnek. Egy nap fegyverekkel mentek be órára, de a professzor úr azonnal kicsapással fenyegette őket, ha nem teszik le a fegyvereket. A diákok éjszaka azonban fűzfahusángokat szedtek és a ruhájuk alatt hordták. Egy nap mikor a élelmet vitték volna a labancoknak a nagyenyediek, Balika a kuruc vezért elvette tőlük. Ezért Trajcigfricig és Bórembukk magához hívatott egy küldöttséget, amit a városbíró és Tordai Szabó Gerzson úr tett ki. A vezér csellel rávette őket, hogy az elmenekült emberek menjenek vissza házaikba, mert ők nem fogják bántani őket. Ezt végre is hajtották a város lakói. Viszont a szűz leányokat a templomban tartották. Klárika éjjel felébredt és meglátta a harangtoronyból, hogy fáklyákkal jönnek a labancok. Meghúzta a harangot és erre a város népe már készen állt, így a labanc támadás elmaradt. Másnap Trajcigfricig Klárikát követelte és Gerzson úr bele ment, de őt meg öljék meg mert így nem tud élni. Mikor eljöttek Klárikáért a diákok meglátván kitörtek a kollégiumból és leverték a labancokat. Trajcigfricig Klárikával, Bórembukk pedig a tanár úrral rohant. Áron és József utánuk eredt. Áron a folyóba esett Bórembukkal, miközben a fiú verte a fűzfahusánggal. József Klárikáért harcolt. Végül leütötte a vezért és megmentette Áront. Ezután Gerzson úr megengedte, hogy Klárika és József találkozzanak. A két fűzfaágat, pedig a mederbe szúrták és az fává nőtte ki magát, és sokáig jártak oda az enyedi diákok, emlékezvén a történtekre.